2011.10.02 – vasárnap– C-3 – Irán és az az internet

Tegnap este megérkeztek a versenyzők is, de Gáborral csak telefonon és sms-ben tudtunk szót váltani. A versenyzők szállása az ExCeL-hez van közel, de nem olyan közel, mint az előzetesen gondoltam, így végül személyesen nem tudtunk találkozni. Számukra a ma lesz a kirándulós nap, holnap pedig a versenyhelyszínnel és az eszközökkel ismerkedhetnek.

A C-3 mondhatni a várakozásoknak megfelelően telt. Ez a mi szakmánkban azt jelenti, hogy megfeszített meló egész nap. Vegyük át még egyszer az alapokat!

1.       A versenyzők a WorldSkills verseny 4 napja alatt 4 különböző feladatot oldanak meg.

2.       A szakértők a versenyt megelőző hónapokban javaslatokat küldtek be az egyes napok feladataira, amiből szavazással választotta ki a csapat azt a négyet, ami a mostani verseny alapjául szolgál.

3.       Az előzetesen kiválasztott feladatokat 30%-ban meg kell változtatnunk itt a helyszínen.

4.       Minden napnak külön szakértői 6-7 főből álló szakértői csapata. Az ő dolgok, hogy az adott nap feladatét 30%-ban módosítsák, véglegesítsék, kipróbálják és a javítási útmutatót elkészítsék. A 4. nap csapatát én vezetem.

És hogy mi is történt ma tulajdonképpen? Tegnap már elég jól elhaladtunk, ezért mára már csaknem elkészült a 30% változást tartalmazó és az itteni körülményekhez illeszkedő tesztfeladat. Ma kipróbálásra és a pontozási útmutatóra kellett koncentrálnunk. Egy munkahelyet előkészítettünk úgy, hogy az csaknem olyan állapotot tükrözött, mint amilyennek a versenyzők is találkoznak a verseny kezdetekor. Bertrand-dal, a belga „kölcsönszakértővel” (ő egy másik nap csapatához tartozik) megerősítve vágtunk neki a feladatnak.

Amíg Bertrand úgy próbálta megoldani a kitűzött feladatot, mintha ő is egy versenyző lenne, mi az iráni kollégával a pontozási útmutatón dolgoztunk. Napközben számos kisebb-nagyobb problémával kerültünk szembe, ezek jó részét némi küzdés árán sikerült megoldanunk.

Nasser (a képen szemben, láthatósági mellényben) ebédidőben mesélt az iráni helyzetről. A beszélgetés az internetszolgáltatókkal kezdődött. Kiderült, hogy mi idehaza el vagyunk kényeztetve hozzájuk képest. Náluk egy átlagos otthoni internet előfizetés kétszer-háromszor többe kerül, mint minálunk, ráadásul ezért 25-öd olyan gyors kapcsolatot kapnak. Még nagyobb probléma, hogy a kormány mindent ellenőriz. Nincs YouTube például és nincs Facebook. Ez idáig csak egy csomó veszélyesnek nyilvánított webhelyet blokkoltak (black list), de most elhatározták, hogy megfordítják a logikát: semmit sem engedélyeznek, kivéve azokat a helyeket, amiket biztonságosnak ítélnek (white list). Ha nálunk ilyet szeretnének valamikor is bevezetni több tüntető lenne a Kossuth téren, mint ezelőtt bármikor…

Hazafelé az angolul nem beszélő japán szekértővel, Takao-val és a tolmácsával Megumi-val utaztam. Ők ketten sok-sok kérdéssel halmoztak el, aminek az lett az eredménye, hogy éppen két állomással szaladtunk túl az DLR-metró átszállás helyén.

A nap a szálloda éttermével egy rövid magyar csapattalálkozóval végződött.

Már csak két nap a kezdésig!