Most csak bő fél napot ugrok vissza, mielőtt a mai napi beszámolóba belekezdenék, bár az érintett témának vannak korábbi vonatkozásai is.
A Cisco fogadása tegnap este nagyon kellemes hangulatban telt. Korábban megkértem Bob-ot, aki a Cisco t képviseli a WorldSkills-en, hogy ha lehet, kedves angol barátaimat is invitálja meg a rendezvényre. Bob jó fej volt, csupán a rögzített létszám miatt aggódott egy kicsit. Végül csak Pete tudott eljönni, mert Steve gyengélkedett.Mint kiderült Bob jócskán túltervezte a létszámot, így minden gond nélkül tudtak Pete számára is helyet biztosítani.
A két angol úriembert még 2006-ban ismertem meg, amikor 12 hetet töltöttem itt. Egy szakképzéssel kapcsolatos kutatási ösztöndíjnak és Steve-nek köszönhetően lehettem itt. Steve a legnagyobb Egyesült Királyság-beli regionális Cisco Hálózati Akadémia vezetője, Pete pedig az ő egyik oktatója. Pete már ugyan nyugdíjas, de akkoriban még az Eastbury Comprehensive School tanára volt a kelet-londoni Barking-ban, és akkor találkoztam vele, amikor Steve-vel közösen meglátogattuk az Eastbury-t. Az angolok általában nagyon kedvesek és udvariasak, de nem nagyon foglalkoznak vele, hogy a szigorúan vett hivatalos vagy közös program után mit csinál a külföldi vendégük. Pete ebből a szempontból teljesen más. Az alatt az egy hét alatt, amit akkor náluk töltöttem, munkaidő után rendszeresen invitált, hogy tartsak vele, és akkor ez nagyon sokat segített nekem. Igazi jó barátom lett, azóta is többször találkoztunk, legutóbb ő volt Magyarországon.
Természetesen a WorldSkills-t is ki akartuk használni, hogy találkozzunk. Kétszer kijött a versenyre, volt egy közös esti programunk is, és most ahogy már beszámoltam róla a Cisco fogadásra is eljött.
A Cisco a szakmánk fő szponzora, a C3 végén volt már Bob-ékkal egy rövidebb találkozó fényképezkedéssel és pólóosztással, és természetesen akkor invitáltak meg bennünket a tegnap rendezvényre. A vacsora nagyon finom volt, és mivel a hivatalos feladatunkkal már végeztünk, ezért már felszabadultan beszélgethettünk. Végül Pete még egy extra ajándékot is kapott Bob-tól: egy tiszteletjegyet a záróünnepségre.
Balról Pete, jobbról Kelly, az amerikai szakértő
Utána mind a versenyzők, mind a szakértők elmentek lazítani egy kicsit, ami ilyenkor szokásos és természetesen. Az éjszaka számunkra a Soho-ban ért véget, ahol a finn, a kanadai, a spanyol, a japán és a svájci szakértő társaságában egy nagyon kicsi, nagyon zsúfolt, ámde jó hangulatú bárban töltöttünk el egy kis időt. A szállodába gyalog mentünk vissza, ami onnan kb. 30-40 perces sétát jelentett, keresztül a Piccadilly Circus-ön és a Trafalgar Square-en. London elképesztően él szombat éjjel. Hajnali 2-3 óra körül még mindig elképesztően sok ember volt az utcák, a buszok pedig úgy jártak mintha csak fényes nappal lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése